Egészségguru szívrohamban halt meg

A bűn elkövetésében segítségemre volt fiam, Henry Freeman James, habár tizennégy évesen gondoskodó szív otthon egészségügyi corp volt felelős tettéért. Én vettem rá mindenféle furfanggal: két hónapon át játszottam félelme húrjain, és vertem vissza teljesen normális ellenvetéseit.

Ezt még keservesebben bánom, mint a bűntettet magát; hogy miért, az jelen dokumentumból kiderül majd. A bűnömhöz és elkárhozásomhoz vezető vita magva száz angol hold jó föld volt, a nebraskai Heming-ford Home-ban.

Apósom, John Henry Winters hagyta a feleségemre.

L.J Shen-A-csóktolvaj

Én hozzá akartam csatolni örök tulajdonban lévő birtokunkhoz, amely ben nyolcvan angol holdra rúgott. Feleségem, aki soha nem kedvelte meg a gazdálkodói életformát mint ahogy farmerfeleség sem akart lennia Farrington Társaságnak akarta eladni örökségét készpénzért.

Amikor megkérdeztem, csakugyan szélirányban kíván-e lakni Farringtonék sertésfeldolgozó mészárszékétől, azt felelte, hogy az apai földdel együtt a mi farmunkat is eladhatnánk - apám farmját, amely őrá is az apjától maradt! Ekkor megkérdeztem, mihez kezdenénk a pénzzel föld nélkül. Azt mondta, elköltözhetnénk Omahába vagy akár St. Louisba is, és üzletet nyithatnánk.

Tekintetbe véve jelenlegi lakhelyemet, ez ma ironikusan hangzik, de nem fogok itt sokáig időzni; ezt épp oly jól tudom, mint ahogy a falakból hallatszó hangok eredetével is tisztában vagyok.

Sőt, azt is tudom, hová kerülök, ha majd ez a földi élet véget ér.

V I L Á G S I K E R E K. Peter James JÓL ÁLL NEKIK A HALÁL. (Tartalomjegyzék) Helennek

Kíváncsi vagyok, rosszabb lehet-e a pokol Omaha városánál. Még az is lehet, hogy a pokol maga Omaha városa, csak éppen nem veszik körül jó földek, csupán valami füstölgő, kénkőtől bűzlő üresség, tele hozzám hasonló elveszett lelkekkel.

1. Hipertóniás nyomáscsökkenés tünetei
2. Rövid szaténruhája hol rátapadt hosszú combjára, hol hullámzott a lába körül.
3. L.J Shen-A-csóktolvaj | PDF

Henry kettőnk között őrlődött, de azért inkább felém hajlott. Külsőre az anyjára hajazott, de a föld szeretetét tőlem örökölte. Kezes legényke volt, anyja pökhendiségének nyoma sem volt benne.

Unos-untalan megmondta neki, hogy semmi kedve Omahában vagy más nagyvárosban élni; erre csak akkor lenne hajlandó, ha, úgymond, anyja és én megegyezünk, amire nem volt semmi kilátás. Megfordult a fejemben, hogy bíróság elé viszem az ügyet; úgy véltem, nincs az országban törvényszék, amely el ne ismerné, hogy a föld használatának és rendeltetésének eldöntésére a férj jogosult. Valami azonban visszatartott ettől.

Nem a egészségguru szívrohamban halt meg fecsegésétől tartottam, nem érdekeltek a vidéki pletykák; másutt volt a egészségguru szívrohamban halt meg. Tudniillik időközben meggyűlöltem a feleségemet. Végül már a halálát kívántam, és ez tartott vissza. Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral; én Áskálódónak neveztem el.

És úgy gondolom, hogy márciusában, amikor Hemingford megye fölött fehér volt az ég, és a földek hólepte sártengerré változtak, a Wilfred James farmerben Áskálódó idegen már ítéletet hozott felesége fölött, és eldöntötte sorsát. Az ítélet persze halálra szólt. A biblia a hálátlan gyermeket kígyófognak nevezi, de a hálátlan és örökkön piszkálódó feleség a kígyó fogánál is ártalmasabb. Nem vagyok szörnyeteg. Próbáltam megmenteni őt az Áskálódótól.

Javasoltam, hogy ha nem jutunk egyezségre, költözzön Lincolnba az anyjához. Lincoln ide hatvan mérföld nyugatra; ez épp megfelelő távolság a különéléshez, amely még nem jelent válást, de kifejezi a házastársi életközösség felbomlását. És nyilván hagyjam rád az apám földjét?

Mennyire meggyűlöltem ezt a hetyke, a rosszul idomított pónira emlékeztető fejmozdulatot és a kis szipákolást, amely kísérte! Közöltem, hogy ha úgy akarja, megveszem tőle ezt a földet. A törlesztés eltart majd egy ideig - nyolc vagy talán tíz évig is - de az utolsó centig megfizetném, amivel tartozom.

A Farrington Társaság egy összegben az egész árat kifizeti, és a végső ajánlatuk minden bizonnyal sokkal gavallérosabb lesz, mint a tiéd. Lincolnba pedig soha nem költöznék. Lincoln nem város, csak falu, ahol több a templom, mint a ház. Átlátják a helyzetemet? Nem értik, miféle csapdát állított? Nem számíthatok maguktól legalább némi rokonszenvre? Hát akkor ezt hallgassák meg. Abban az évben, április elején - úgy rémlik, napra pontosan nyolc éve - kivirultan, legjobb formájában állt elém.

Aznap órákat töltött McCookban, a szépségszalonban, és a haja vaskos fürtökben csüngött az arca körül, amelyek a szállodákban és fogadókban található vécépapírtekercsekre emlékeztettek.

Azt mondta, támadt egy ötlete.

Az ötlet úgy szólt, hogy ne csak a száz holdat adjuk el Farringtonéknak, hanem a farmot is. Biztos volt benne, hogy megvennék mind a kettőt, csak hogy hozzájussanak az apja földjéhez, amely egészségguru szívrohamban halt meg vasútvonal közelében terült el és valószínűleg igaza is volt. Hiszen tudjuk mindketten, hogy ezt szeretnéd.

Még aznap hozzáláttam Henry megdolgozásához, és beszámoltam neki anyja legújabb tervéről. A pajtában ültünk, egy szénakazal tövében. Én felöltöttem a legbánatosabb képemet, és a legbánatosabb hangomon festettem le, milyen lenne az élete, ha az anyja valóra válthatná ezt a tervet. Nem lenne se farmja, se papája, sokkal nagyobb iskolába kerülne, elszakadna a barátaitól akiknek legtöbbjével szinte csecsemőkoruk óta tart a kapcsolatabban az új iskolában pedig idegenekkel szemben kellene kiküzdenie a helyét, akik kinevetnék és falusi bunkónak csúfolnák.

Másfelől, magyaráztam, ha az összes földet megtarthatnánk, ig kifizetnénk a bankkal szembeni tartozásunkat, boldogan, adósság nélkül élhetnénk, és szívhatnánk a jó levegőt, ahelyett, hogy néznénk, ahogy disznók belei úsznak le addig kristálytiszta folyónkon napkeltétől napnyugtáig. A kérdés az: mihez kezdjünk ebben a helyzetben.

Meghalt Michael Jackson Tények + Aktív extra a

De a bensőmben élő Áskálódónak már eszébe jutott a tehénistálló mögötti régi kút, amely olyan sekély -mindössze húsz láb mély - és szennyezett volt, hogy a vizét csak szennyvízként használtuk. A feladat mindössze alanyi volt, hogy ezt a fiúval is elfogadtassam. Maguk is beláthatják, hogy nem tehettem mást; a feleségemet megölhetem, de az én szép fiamat muszáj megmentenem. Mit ér száznyolcvan - vagy akár ezer - hold, ha nincs, akivel az ember megoszthatja, és akire egészségguru szívrohamban halt meg hagyja?

Úgy tettem, mintha komolyan fontolgatnám Arlette eszelős tervét, hogy a jó kukoricatermő földet disznók vágóhídjának engedje át. Arra kértem: adjon időt, hogy hozzászoktassam magam a gondolathoz. Ebbe beleegyezett. És az elkövetkező két hónapban folytattam Henry megdolgozását: őt szoktattam hozzá egy merőben más gondolathoz. Mehetett volna nehezebben is. Jóképű volt, akár az anyja a nők kinézete, tudják, a méz, amellyel a férfiakat a fullánkos kaptárhoz csalogatjákde annak istentelen konokságát nem örökölte.

Csak le kellett festeni előtte, milyen élet várna rá Omahában vagy St. Még azt is felvetettem, hogy az anyja még ezzel a két túlzsúfolt hangyabollyal sem érné be, és egyedül Chicago felelne meg igényeinek. Henry mindinkább elidegenedett anyjától, és Arlette, miután néhányszor megpróbálta visszahódítani - megannyi suta és nyomban elhárított igyekezet - viszonozta hűvösségét. Magam vagy inkább az Áskálódó mindezt jólesőn szemléltem. Június elején közöltem vele, hogy hosszas megfontolás után úgy döntöttem: ha kell, harcolni fogok, hogy ne adhassa el azt a bizonyos száz holdat.

Azt se bánom, ha emiatt mind tönkremegyünk és koldusbotra jutunk. Arlette megőrizte nyugalmát. Elhatározta, hogy ügyvédi segítségért folyamodik hiszen, mint mindnyájan tudjuk, a jog, ha megfizetik, bárkivel összeáll.

Ezt előre láttam, és csak mosolyogtam rajta. Úgysincs pénze, hogy fizessen az ügyvédi tanácsért. Kevéske készpénzünket ekkor már éberen őriztem.

Kérésemre Henry még a malacperselyét is rám bízta, úgyhogy az anyja még ezt a szegényes pénzforrást sem dézsmálhatta meg. Természetesen elment Delandbe, a Farrington Társaság irodájába, mivel velem együtt biztosra vette, hogy a tetemes haszon reményében átvállalják ügyvédi költségeit. Át is vállalják, és ő fog nyerni - mondtam Henry-nek a pajtában, amely beszélgetéseink állandó helyszínévé vált. Ebben ugyan nem voltam egészen biztos, de magamban már határoztam, ha kész tervről egyelőre nem is beszélhettem.

MINDEN SÖTÉT, CSILLAG SEHOL

De papa, ez nem igazság! Ahogy ott ült a szénában, nagyon fiatalkának látszott, inkább tízévesnek, mint tizennégynek. Az élet soha nem igazságos - mondtam. Még akkor is, ha valaki megsérül. Henry elsápadt. Békésen élhetnénk. Mindent, ami telik tőlem, felajánlottam neki, hogy elmenjen, de nem hajlandó rá.

Élet&Stílus 2019. nyári szám

Most már csak egyet tehetek. Azaz tehetünk. Én is - feleltem. És ez igaz volt, ha nem is akarózik elhinniük. Ebben az es évben olyan gyűlöletet éreztem iránta, amilyet egy férfi csak akkor érezhet, ha szereti is azt a nőt. És Arlette, akármilyen megkeseredett és önfejű teremtés volt, megőrizte melegszívű, vérbő természetét. A pajta mögé vezettem, és megmutattam neki a kutat, ő azonban keserves sírásra fakadt.

Akárhogy lesz, ezt nem. Mintha őt meg sem érintette volna ez a bűn! Ti ketten meg csücsülhettek itt, szívhatjátok együtt a sülő disznóhús szagát, főzhettek magatokra, moshatjátok az ágyneműt. Te, fiam, szánthatsz egész nap, éjszaka pedig olvashatod az apád örökbecsű könyveit.

Neki semmi haszna nem volt belőlük, de hátha te jobban jársz. Ki tudja?

Úgy nézett a fiára, mintha egy idegen próbált volna bizalmaskodni vele, de repeső szívvel láttam, hogy Henry épp oly fagyosan egészségguru szívrohamban halt meg vissza rá. Mehettek a pokolba mind a ketten. Ami engem illet, magas vérnyomás hidegrázás Omahába megyek, és ruhaüzletet nyitok.

Én ilyennek képzelem az igazságot. Ez a beszélgetés a ház és a pajta közti poros kis hátsó udvaron zajlott, és az igazságról alkotott elképzelése volt az utolsó szava.

Peckesen átmasírozott az udvaron, csinos városi cipőjével felkavarva a port, és bevonult a házba. Henry megfordult, és rám nézett. Szája sarka véres volt, alsó ajka mindinkább feldagadt. Nyers, vegytiszta düh villogott a szemében, amilyet csak a kamaszok érezhetnek - az a fajta düh, amely nem számol semmilyen hátránnyal vagy következménnyel. Bólintott, én pedig ugyanolyan komolyan visszabólintottam, de a bensőmben vigyorgott az Áskálódó.

Az az ütés volt Arlette halálos ítélete. Két nappal később, amikor Henry a zsenge kukoricáson át közeledett felém, láttam, hogy ismét elgyengült. Ez nem csüggesztett el, s meg sem lepődtem egészségguru szívrohamban halt meg a gyerek- és a felnőttkor közötti évek mindig viharosak, és akik éppen ezeket az éveket élik, úgy forognak, mint a szélkakasok, amelyeket némely közép-nyugati farmer a gabonasilója tetejére plántál.

És Shannon azt mondja, hogy aki tévelyegve hal meg, a pokolba kerül.